drotszamarak: november 2023

2023. november 30., csütörtök

Fővárosi Nagycirkusz és Renoir

2023. november 25., szombat

Budapesti Fesztiválzenekar - Müpa

Egy dal, amely szavak nélkül a legkifejezőbb. Egy virtuóz zongoraverseny, amely talán csak szerzője szerint „kényelmesebb” az előzőnél. Egy szimfónia, amely végleg feledtet egy megsemmisítő kudarcot. Rachmaninov művei keletkezésük történetét tekintve is izgalmasak, a korabeli kritikusok szerint szentimentálisak és nosztalgikusak, mi mégis azért szeretjük hallgatni őket, mert gyönyörűek!

A dalirodalom kuriózuma, az eredetileg énekhangra és zongorára írt Vocalise zenekari változata nyitja a koncertet, majd a III. zongoraverseny szólal meg Anna Vinnyickaja szólójával, akit a Washington Post „igazi oroszlánnak” nevez, a Gramophone pedig „fény és árnyék felejthetetlenül csillogó játékát” emeli ki vele kapcsolatban. A szünet után a monumentális zenei diadal, a II. szimfónia hangzik el. A Vocalise énekszólamát tetszőleges magánhangzón kell előadni. A tartott hangok, a hajlékony dallamok szinte hegedűszerű hangzást eredményeznek. Nem csoda, hogy számos tisztán hangszeres változat készült a népszerű dalból, a zenekari verzió egyenesen a szerző tollából. Ez a hangszerelés talán még jobban kiemeli a darab érzékiségét, hipnotikus szépségét. A zongoristaként és karmesterként is turnézó Rachmaninov egyre inkább csak zeneszerzéssel szeretett volna foglalkozni. Nem tudott azonban nemet mondani egy 1909-es amerikai felkérésre, amelyre vadonatúj zongoraversenyt is komponált. Az ősbemutató után nem sokkal a New York-i Filharmonikusok kíséretével, Gustav Mahler vezényletével is előadta a zongoristák körében egyszerűen csak „Rach 3”-ként emlegetett művet. Első szimfóniájának kudarca mély depresszióba taszította Rachmaninovot. Tíz év telt el, mire újra a műfajhoz nyúlt, ám első vázlataival elégedetlen volt. Erőt vett magán, átdolgozta a művet, és 1908-ban karmesterként ő vitte sikerre a szentpétervári ősbemutatót. Akárcsak a depresszióból kiutat mutató II. zongoraversenyért, ezért is megkapta a Glinka-díjat; végérvényesen legyőzte traumáját.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

https://mupa.hu/program/komolyzene-opera-szinhaz/budapesti-fesztivalzenekar-2023-11-25_19-45-bbnh

Gödöllő: Grassalkovich-kastély

2023. november 24., péntek

Hetven éve történt: 6:3

A sporttörténelembe Aranycsapatként bevonult magyar válogatott 1953. november 25-én, barátságos mérkőzésen, 105 ezer néző előtt győzte le 6:3-ra az angol nemzeti tizenegyet a londoni Wembley stadionban.

„AZ ÉVSZÁZAD MÉRKŐZÉSE”

ANGLIA–MAGYARORSZÁG 3:6 (2:4)

London, Empire Stadium, Wembley, 105 000 néző. Vezette: Leo Horn (holland)

ANGLIA: Gil Merrick – Alf Ramsey, Harry Johnston, Bill Eckersley – Billy Wright, Jimmy Dickinson – Stanley Matthews, Ernie Taylor, Stan Mortensen, Jackie Sewell, George Robb. Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom

MAGYARORSZÁG: Grosics Gyula (Gellér Sándor, 83.) – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Zakariás József – Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Gólszerzők: Sewell (14.), Mortensen (38.), Ramsey (57. – 11-esből), ill. Hidegkuti (1., 22., 53.), Puskás (25., 29.), Bozsik (50.)

A visszavágóra nagyon készült az angol csapat, mondván: kétszer nem eshet meg a szégyen, nem kaphatnak ki. Ám nem sikerült a visszavágás, 1954 tavaszán Budapesten 7:1-es vereséget szenvedtek az angolok, akik – mint a szóvicc megörökítette – egy hétre jöttek, és hét-eggyel mentek.